Altató
Tétován neszezve közelít az éj,
Véget ér lassan ez a nap is immár.
Legurult a vörös korong az égről,
Avar-paplan alá bújik el a nyár.
Ablakból nézem unottan egy székről,
Hogy párkányon sétál egy kicsi bogár.
Az este ül már búsan e békés tájon,
Éji festményként feszül apró vásznon.
Búcsút intve billeg hárs és jegenye;
Álmodva csüng le szédült pici levele.
Nyújtózkodnak álmosan kövér árnyak,
Néma csendben az alvó fák is őrt állnak.
Álmosan pislant a szentjánosbogár;
Némán csillan. Esti fényben meditál
Asztalon feledett tányér, villa, kanál.
Falióra számolja a perceket:
Ketyeg az óra, éjfélt ütve kesereg;
Lassú eső áztatja kinn a kerteket.
Édesanyja altatja a gyermeket:
Boldog, hisz szeret. Nem érez terheket.
Holdsugár játszik odakinn éberen,
Gyermek alszik kicsi ágyában édesen.
Altató dalt dúdol messzi réteken:
Alszik a világ. Álmában egy velem.
Megjegyzés: Hajdúböszörmény, 2018. 09. 11.