Úszom
Úszom álmaimban magukra hagyott tengerek időtlen tükrén,
A néma vízen messze, s beljebb;
Tátongó jéghegyek meredek peremén,
Alkonyatba tévedt, elfáradt fény - játszik velem,
Itt nincs más, csak ő, és csend, - és én.
Csobban a csend kívül,
S visszhangot ver a dermedt csoda idebenn;
Fáradt karjaim közt úszik el csenddé kövült életem.
Rostock-Warnemünde, 2018. 07. 25.