Rea: Útravaló az élethez (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Útravaló az élethez

Elkezdődött, de egyszer vége lesz.
Táncolsz nevetve, pillangókat kergetve,
vagy küzdesz, harcolsz és soha nem adod fel?
Sírsz és sajnálsz, s mindenki téged pesztrál.
Vajon melyiket választod az életed hídján?

Egyszer vége lesz mindennek, és becsukódik a könyv.
Mit érzel majd akkor, mikor eljön az a pillanat,
vidámságot, mert teljesítetted akaratodat?
Közönyt, mert minden úgy történt,
ahogy azt az Univerzum akarta?
Mégis, miért látok majd a szemeidben félelmet,
amikor becsukódik majdan életed könyve?

Miért fél a haláltól annyi ember?
Talán, mert nem mertek élni egész életükben?
Miért riadt minden arc, ki várja a végét?
S nem érzi a családjának őszinte szeretetét?
Sokan vagyunk, kik az életünkért nem teszünk semmit.
Egyszerűen csak vagyunk az élet mezsgyéjén.

Én nem félek a haláltól, oly nyomasztó és szörnyű,
az én lelkemnek lesz majd oly libegő, s könnyű.
Láttam már eleget, elhunyt lelkeket.
Láttam már szépet s jót, ami nekem való,
de láttam már szörnyű világot.
Tudom erős vagyok, erős és szilárd,
örökké az maradok, hisz angyalok vigyáznak reám.
Merek élni és boldog lenni, s vidám.
Szeretném, ha te is az lennél ezek után.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157463