Menny és pokol
veszett-viharos a mi szerelmünk
mint az adytól kapott héja-nász -
lásd "egymás húsába beletépünk" -
s ez hol felmagasztal hol megaláz
a legmélyebb kétségbeesésben is tudom
hogy csakis te kellesz te vagy az életem
egy életben tán egyszer jön el az alkalom -
ha eljön - magamtól el nem engedhetem
amikor rossz - az maga a pokol
amikor jó - az fényes mennyország
nincs senkiföldje - köztes állapot -
ahol a szív kifújhatja magát
megmutattuk egymásnak a poklot s a mennyet
bárcsak választhatnám a felhőkön nyargalást
ám ha nem tudnám mily mélységek rejtőznek lent
nem értékelhetném igazán a szárnyalást
ha néha fakóbb is a fénye mert felhő takarja el
nem kopik az érzelem - bár lentről úgy tűnhet -
odafent a nap szikrázón vakít s ontja melegét
az árny felolvad - átmeneti a szürkület
megélni ezt kisebb intenzitással nem lehet
ebből él táplálkozik a lélek és a szív
és ebbe fog egyszer belepusztulni meglehet
menni kell amikor az igaz szerelem hív
Megjegyzés: (2014. 03. 23.)