Szakítás ez?!
Megpróbáltuk, harcoltunk.
Küzdöttünk, mégis elbuktunk.
Egymásnak adtuk kincsünket,
Ápolhatjuk törött szívünket.
Valami kihúnyt bennünk,
Nem szándekosan tettük.
S most csak sodródunk,
Egymásnak jelt nem adunk,
Várjuk a masiktól a csodát.
Tőlem még várhatod sok-sok éven át!
Szerettelek-e?
Magam sem tudom...
Mégis mindenem
Neked adom.
Ami én voltam, téged illetett,
Te miért nem tettél eleget?!
Eleget a szerelemnek,
Eleget nekem.
Elégethetne a szerelem...
Élj boldogan nélkülem!
(Bár velem tennéd!)
Engem már ne tűrj el,
Legalább szabad lennék.
Veled lennék szabad igazán,
Repülnék, mint sasmadár,
S az eget szelve egyet tudnék:
Köztünk valami mindig ég!