Kovács L István: Rejtett csillag (vers)
Megjelent:
Témakör: Boldogság



Rejtett csillag

Megcsaltam az éjszakát,
holdsarló csúcsáról elloptam egy csillagát,
nevét suttogva feküdtem le,
ábrándokat, kusza álmokat kergetve,
repültünk, s én öleltem féltőn, remegve.

Hajnali pírban, mikor még a nap
szégyenlősen, ébredő sugarát
ezüst harmatban fürdetve,
álmosan küldte fel a tiszta égre,
vele ébredtem, itt lett álmaimnak vége.

De mégsem, hisz nincs perc nélküle,
tükörbe nézek, borotválkozni kéne,
de arcom sehol, Ő van a tükörképben,
mosdóvíz selyme, mint kezétől egy érintés,
és nevét mondja a kávéfőző-szörcsögés.

Így, józan bódulatban telnek a napok,
a villamos kereke is Őróla csacsog,
nem adtam vissza az éjszakának,
elrejtettem azt a fénylő csillagot,
pitypangnak álcázva a szívemben ragyog.



Megjegyzés: 2016. május 23.
Tiszakécske.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157406