Aevie: Voltodiglan (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Voltodiglan

Láttam, hogy a csendet
átleheled
tél volt, már túl késő
vagy csak ősz.
Olyankor a küllő úgy rohan…

fakó fák közt, tisztás ködén át
hogy megláttam Fortunát
forogni
pirkadatmaszkot vetve rád
s te átemelted vállán
a végtelenség pántját.


Olyankor a küllő úgy forog
ahogy végszikrákra
szabja prizma a hajnalt
úgy szálakra
párareményét
s lelkét két társra
úgy hasítja
(örökké) valóvá csended.

te láthatatlan
én a sötétben megbújó szellem



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157392