Csak idő kérdése
Az óra ketyeg s az idő sem marad rest,
félelmetes is lehet, mit a sors a lelkünkbe véres vászonra fest.
Elmúlnak a korok s belevesznek arcok,
porból lettünk, de mégsem marad utánunk más, csak homok.
A múltunk, mit a jelenbe hoztunk s mit a jövőnek hagyunk hátra,
reménytelen harc a biztos halálra várva.
Nincs kegyelem, egyszer úgyis utolér a vég,
vajon emlékszik-e ránk majd valaki, ha már eltelt párszáz év.
Vagy hiába volt minden, csak megszületve néztem,
hogy életem jól, vagy rosszul éltem,
vagy értelme lesz mindennek, mit majd csak holtan érezhetek?
S holtan születve majd bele a csendbe, korlátok nélkül szárnyalva a fénybe.