Sybill Webster: Az utolsó dal (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Az utolsó dal

Árnyak a falakon, közeledik az éj.
A színes levelű fák között fellebben a szél.
Hűvöset hoz, esőt szitál,
Odakinn végérvényesen őszbe fordult a világ.


Valamikor régen, az idők hajnalán,
Egy szerelmetes, holdvilágos, hosszú éjszakán,
Kora tavasszal születtem,
Mint a hosszú, téli álomból felébredő világ.

A lelkem legmélyén mindig is éreztem,
Örökkön ott vibrált minden egyes kis sejtemben,
Hogy egyszer, ha majd mennem kell,
A téllel megyek el, mint a fáradtan elalvó fák.

Ez az ősz most más, mint a többi, jól tudom.
Azt hiszem, ez az utolsó ősz, amit láthatok.
Hogy miért is, azt nem tudom,
Úgy érzem, az utam végéhez értem, fáradt vagyok.

Szótlanul bámulom az ablakokon túl
A dideregve sóhajtó fák táncát a szélben.
Eső kopog az ablakon,
Az üvegen lefolyva rajzol sok pici patakot.

Kavarogva zuhannak rám az emlékek.
Olyan emlékek, melyeket rég feledtnek hittem,
Most megjelennek előttem,
Oly kristálytisztán, mintha csak épp most történnének meg.

Gyermekkorom mézédes, hosszú nyarai,
Kamaszkorom fékevesztett, vad, ádáz harcai,
Ifjúságom szép napjai,
Jóban, rosszban, csodákban gazdag élet emlékei.

Nem voltam mindig jó, de nem voltam rossz sem,
Csak egy ember voltam, ki gyarló, gyermek, szertelen,
Álmodoztam, vágyakoztam,
Hiába igyekeztem, volt, hogy mindent elrontottam.

Sírtam és nevettem, táncoltam s reszkettem,
Gyűlöltem és szerettem, vagy féltem, de reméltem,
Sokszor vesztettem oly sokat,
Talpon maradtam száz viharban, nem törtem meg soha.

Meséimben itt hagyom az emlékeket.
Ahová tartok, magammal őket nem vihetem.
Emlékek nélkül érkezik
Az ember, és csupasz lélekkel tér meg végül oda.

Ülök a hintaszékemben és hallgatok,
Csak várom, hogy jöjjön a tél, a hó és a fagyok.
Régóta egyedül vagyok.
Elfáradt testem, szívem, lelkem álomba ringatom.

Álmodnak a fák is, álmodom már én is,
Most velem álmodik talán az egész világ is.
Nincs több ébredés és hajnal,
Ez az utolsó dal, ami végső álomba ringat.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157367