Amire emlékszem
a küszöbön felejtett nyomod
ahogy a kávéscsészét fogod
ahogy a napfény csillan rendre
rám mosolygó kék szemedbe'
ahogy lusta ujjaid alatt
csak úgy kiperdülnek a szavak
a billentyűzet mezején
és rímbe szökött a "temegén"
ahogy fülembe bújt (mézes áfonya)
hangod gyengéd barna bársonya