Festői idill
fessünk egy képet
vidámat szépet
hol nem görbül le a száj
és nem érzed véged
hol nem rettegsz és félsz
hisz nincs kitől tartsál
hol szabad a fejedből
kinézni kábán
kobakod ép marad
és nem tör be gyáván
s nem irányít gépezet
ha te nem akarod
hol választhatsz szabadon
s dalolhatsz kedvedre
énekelhetsz arról
mi szívedet nyomja
nincs szájzárad nappal
éjjel bármit álmodhatsz
s mit rajzolsz az égre
az fenn marad végleg
és szabadon szárnyalhatsz
a kék messzeségbe
hol érzed hogy léted
a végtelenség része