Pantheon
Egyiket cérnával próbáltam
csuklómra varrni,
a másikat elültettem tenyerembe.
(Téged sejtelem se riaszt,
álmom álmaid közé tekeredve
szívedért esd messze, rettegőn,
s azt sem tudod,
te is kihullsz majd belőlem.)
Érchomlokom mögött csend üreslik.
Néha új fejfát ácsolok.
Egy egész Pantheon.
(F)
2018. 04.