bacsol: Égve parázson (vers)
Megjelent:
Témakör: Erotika



Égve parázson


Szavakon túl is suttog mosolyod,
becéz kezed,
s a ragyogó fény szembogaradon
csal magához, hívogat.
Feléd szállok, mint apró rovarok
a lámpafényre.
Hiszem: csak is arra mehetek.
Ahogy csókom hagy nyakadon pecsétet,
ajkamon zúgó verőered
lágy duruzsolása révületbe ejt,
s bőröd illata köt magához.
Nem vagyok többé magam,
nincs gondolat, tegnap vagy holnap,
csak mi vagyunk,
ölelésben kusza végtagok, testek
csupaszon összegyúrva.
Élve égünk faszénparázson,
nyögve, sikongva
vet szikrákat a kéj, s lobogva
remegő lángok közt
leszünk hamuvá, hogy éledjünk
Főnixmadárként újra.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157111