Néma

A szavak úgy jönnek hátulról előre,
agresszív tolongók furakszanak, nyomnak
ki fedél alól a meztelen esőre,
álltam volna inkább betonba lábnyomnak...

Egyre halványulok minden tekintetben,
mint mozgékony, de tehetetlen béna árny
néma csendben, falhoz simulva. Retten,
zsugorodik, mikor a nap fölötte jár.

Én hülye, észre sem vettem, hányan állnak
ki a sorból, az eső nemcsak engem mos.
A szavak csak úgy jönnek... vállhoz a vállat,
megoldjuk. A változó jövő bármit hoz.
(Mert vannak még Dugovics Tituszok.)


M. K. kollégámnak, a legnagyobb nagykunnak jász baráti tisztelettel.
Szolnok, 2016. 06. 16.