Régi téli fotók

Szánkóm húzva kacagtál felém
- egyensúlyom kerestem rajta -
rátaláltam, s nevettem veled...
kacsintottál, új mosolyt csalva.

Mindezt fénykép őrzi csak, fotók
- a múlt század derekán történt -
ahogy nézem, feldereng bennem...
de homályos, kor-lepte ködként.

Talán akkor voltál ott boldog
utoljára szívből, őszintén...
arcod ragyog, üdébb a hónál,
ami hullt, hullt; örömöd szintén.

Én, egy kicsi lány tettem ezért
- bár ezt ötven év múltán hiszem -
de megkésve is felemelő,
hogy élhettem így valakiben.

(2017. december)