[Hitvány s galád mind e föld…]

Hitvány s galád mind e föld,
lám, atyám, a fád kidőlt
reptedben önnön házad felé.
Mélán néz a végtelen út,
belőle nem hasíthatsz,
mint szíjat a hátamból
hasíthattál.
Itt eme szőnyeg, lám,
le van okádva. Fel van
róva számodra is,
mit ránk róttál, anyám.
Galád s hitvány e föld, mint
szavaid, árokba hányva,
ott megbújva, áldoztatva
s áldozatra várva...
Este megfagyva,
reggel kiolvadva,
mint a novemberi kutyaszar
tavasszal.