leka: Téli ború (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Téli ború

Még felhőpárnáin lustálkodik a tél,
az ólom-szürkeség nap sugarát szűri,
csüggedő hidegben az ihlet elvetél,
gondolataimat maga alá gyűri.

Rám telepszik a kín - falra feszült penész
szemcsézett peremén nyújtózik az idő -
nyirkos levegőben a testem is nehéz
- bizonytalanság pókhálója szédítő.

A lehelet halvány csíkjait köd nyeli,
sápadtan mosolygok - mégiscsak hiába:
rám telepszik a bú és lelkem tördeli,
sóhajtok, s hagyom, hogy elvesszek a mába.

Vágyam madarait az égen röptetem,
szemem a távoli fényeket pásztázza,
míg sáros csizmámmal a földet döngetem,
fejem fölött a szél fák ágait rázza.


Megjegyzés: Ligeti Éva, 2018. 01. 24.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156541