PiaNista: Csodagyerek vagyok (próza)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Csodagyerek vagyok

Születésemkor másfél kiló voltam. Már másnap megkaptam a sárgaságot, de az hamar elmúlt. Ezek után csoda volt, hogy megmaradtam, ezért tehát csoda(hogy) gyerek lettem.
Nyolc hónappal később kitört a II. Világháború. Ehhez persze semmi közöm nem volt, de már kimondtam az első pár szót, amikor apámat behívták katonának. Tudom, kevesen hiszik el, de emlékszem, hogy ott álltam kiságyamban a hajnali félsötétben, ráztam a rácsot és kiabáltam: „minden vissza, apuka vissza”.
Azután felettünk is átzúgtak a történelem hangjai: a bombázók, a tüzérség lövedékei, az utcánkban pedig német, majd orosz és román katonák ettek, ittak, aludtak a járdán.
Ma már, 79 évesen, akár egy mondat elején elfelejtem, mit is akartam mondani, viszont egy jó órát tudnék mesélni arról, hogy mik történtek velem három-négy-ötéves koromban. Persze csak azért, mert vannak emberek, akik ilyennek születtek.
Néha elgondolkodom azon is, hogy milyen izgalmas örömmel ülök le egy vers, egy novella megírásához, a zongora billentyűihez, hogy azután kötényt kössek egy jó étel elkészítéséhez... Egyik örömből a másikba esem. Mint egy gyerek...
Másfél kiló már elmúltam. Sárgaságom sincs, a Világháborút is túléltem, meg a Felszabadítást is... Csodagyerek vagyok! Vagy csoda, hogy még ma is gyerek vagyok?



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156504