A Legfőbb vágy
Szívem hiába keres...
Nyomodban szüntelen lohol!
Utánad kiáltja: Szeress!
De te hezitálsz, habozol...
Mint elhagyott utca,
Egy napon talán
Ha szíved be tudja,
Beragyogja tán...
Az égen nincs felhő,
Napfény ragyogó kincsem...
És mint utcaseprő,
Tisztítod meg szívem.
De ez álom, lehetetlen
Hogy törékeny tünemény,
Beragyogja e lelketlen
Szívet, mely sötét, kemény.