Apám útja elé
Mivé lettél te erős fa,
törzsed régen derékba tört,
lehajlik kezed, mint a kopasz ág,
pozsgás leveleid elhulltak már,
pörgő agysejtjeid elhalva pihennek,
kérdésem nem hallod harmadjára sem,
emlékek hada nem bánt már téged,
elég a napnak a maga baja,
szükségleteid nullára redukálódtak,
az élet dolgai számodra elfogytak,
ösztönöd ami hajtja a szívedet,
lassan és csendesen elveszted,
elcsitulni vágysz, mint a zajos este,
szíved dobogása is halkul egyre,
szemed csillogását homály fedi,
szád az ételt már nem kedveli,
féled mi ezután következik,
de légy bátor Apa, a kapu már nyitva,
sajnos egyedül kell átmenni rajta,
de ígérem veled leszek,
egyszer majd odafenn…