Frekventor: A közellenség (novella)
Megjelent:
Témakör: Kaland



A közellenség

Kovács Géza már húsz éve oktat elektronikát a helyi középiskolában. A tanári kar befogadta, és kellő tisztelettel kezelte a csöndes, nyugodt középkorú férfit. Kovács úr egyedül élt egy kétszobás első emeleti lakásban, ahol az egyik szoba inkább hasonlított egy műhelyre, a két hosszú asztalon rengeteg műszer és szerszám hevert, a köztük levő szabad térben egy szál gurulós szék terpeszkedett. Amikor kísérletezett, sokszor magáról megfeledkezve gördült jobbra-balra vele, az alsó lakó ilyenkor haragosan felkopogott, ennek azonban kevés foganatja volt. Ha közel járt egy megoldáshoz, se látott, se hallott, őrült iramban keresgélte a megfelelő eszközt, ami segítheti munkáját. Sokszor az éjszakába nyúlt serénykedése, ilyenkor nem evett, nem ivott, nem volt egy nyugodt pillanata.

Akadtak olyan ciklusok is, amikor befejezett egy szerkezetet, hogy egészen normális életet élt. . Elment vásárolni, olvasgatott, betartotta a főbb étkezési időpontokat, néha még kotyvasztott is magának valami egyszerűbb ételt. Vacsoráit a konyhaasztal mellett ülve fogyasztotta, mert onnan csodaszép kilátás nyílt a környékre, a hatalmas ablak egy erdős völgykatlanra nyílt, ami kettészelte a várost.. A völgy két oldalán széles, természetes park húzódott, ahol mindig akadt egy-két ember, aki a kutyájával sétálgatott. Különös módon viszonyult ehhez a képhez Kovács Géza, egyrészt sajnálta a sok kutyát, melyeket nem természetes körülmények közt tartottak, hanem a négy fal közé beszorítva, kevés mozgástérrel, szigorú szabályokkal élték gyarló életüket. Másrészt dühös volt rájuk –érdekes módon a gazdájukra nem- mert valahányszor lement kicsit levegőzni, sétálni, a cipője mindig beleragadt a fűben rejtőzködő ürülékbe. Ilyenkor morgolódva próbálta a fűvel leválasztani, és elátkozta az összes jószágot.

Odabent az iskolában elnézte a diákok apróbb csínytevéseit, különösen akkor, ha valami érdekes elektronikai trükköt alkalmaztak. Az egyik óráján magyarázta az elektrolit kondenzátorok használatát és veszélyeit. A szünetben az egyik lurkó a lekapcsolt asztali konnektorba beillesztett egy száz mikrófarados kondenzátort, aztán rákapcsolta a hálózatot. Hatalmas csattanás, a kondenzátor szanaszét repült, az automatát is leverte.. Mérges lett az oktató, alaposan leszidta őket, hogy akár a szemükbe is kerülhetett volna a viccelődés. A lelke mélyén azonban örült, hogy figyeltek szavaira, és ellenőrizték a tanultakat.. A szakmán kívül mással nem is foglalkozott, úgy vélte a tanulók erkölcsi nevelése a szülőkre és a többi tanárra tartozik. Személytelen, tárgyilagos oktatási módszere feltűnt egyes diákoknak is, az egyik értelmesebb tanuló meg is jegyezte.
. Tanár úr, magát sok mindennel vádolhatják, csak pedofíliával nem.
-Azzal meg miért nem?
-Mert a tanár úr nem szereti a gyerekeket….
Elgondolkodott rajta az oktató, talán van is benne valami, amit a diák mondott, még ha viccnek is szánta. Ettől kezdve legalább igyekezett kicsit kedvesebb, közvetlenebb lenni, de ez elég rosszul sikerült neki. A szakmai tudás elsöprő szeretete nem hagyta kibontakozni az emberi kapcsolatokat.

Már egy ideje a lyukasórákban és otthon saját jól felszerelt műhelyében egy készülék szerkesztésével foglalkozott. Bújta a szakkönyveket, végezte a részkísérleteket, alaposan beleásta magát a lézeres technológiába.. Így telt néhány hét, mígnem az egyik délután otthonában furcsa dolgot észlelt: magas frekvenciás fókuszálással pontosan ki tudta választani hol legyen a lézernyaláb gyújtópontja. Egy métertől egy kilométerig pontosan be tudta állítani a jel intenzitását a kívánt pontra.. Kis teljesítményű lézer generátorával a fókuszpontba helyezett tárgyakat könnyedén kilyukasztotta. A frekvenciaeltolás mértékével egy méterskálát kapcsolt össze, amit egy kis fegyvertávcsőbe szerelt. Elérte, hogy ha jól saccolja a távolságot, távolabbi tárgyakat is képes kilyukasztani. Első emeleti ablakából a távolba kiszemelt fák törzsét vette célba, ezeknek a tűszerű átégetés nem okozott károsodást. Rájött, hogy így többször kell próbálkoznia a fókuszálással a kiválasztott cél irányába. Ekkor jött a mentőötlet, kombinálta műszerét egy lézeres távmérővel. Ekkor már könnyedén bemérte a célt és képes volt pontosan áthatolni rajta. Amikor lement kiszellőztetni a fejét, néhány lépés után megint belelépett a kutyapiszokba., ami ott lapult a fűben. Úgy vélte rájött, mire jó a készüléke. Felment, szobája ablakába helyezte a készüléket, ami úgy nézett ki, mint egy lámpás, senkinek sem tűnt fel. Mintegy ötszáz méterre látott egy kutyát gazdája körül futkározni. Becélozta, kivárta a megfelelő pillanatot, amikor a kutya egy helyben szaglászott valamit, rászabadította a lézert. A kutya felugrott, egyet bukfencezett, aztán elterült mintegy két méterre a gazdájától. A kutyás ember nem tudta mire vélni a történteket, először csak hívogatta a jószágot, de aztán odament és nézegette, mi lett vele. Végül ölbe kapta és elvitte az állatorvoshoz. Ő megállapította, hogy a kutya kimúlt, csak boncolás után tudja megmondani mi a baja, de az ötezer forint lesz. A gazdi kíváncsi volt, megrendelte a boncolást. Másnap amint találkoztak, a doki csak hümmögött, ő sem tudta mire vélni azt a hosszúkás perzselt szélű lyukat az állat fején. Aztán hoztak neki egy másik kutyát, annak is perzselt lyuk ment keresztül a szívén.

Hullottak a környékbeli kutyák, és a lakosok jelentős része gyors intézkedést követelt a rendőrségtől. A többiek állásfoglalása szerint már éppen ideje volt a gyérítés, bárki is csinálja jól teszi, tiszta lábbal már nem lehet átkelni egyetlen parkon sem. A napi több mázsa ürüléket a gazdik nem hajlandók összeszedni, most majd nem is kell. Mások meg azért sürgették a nyomozást, nehogy a kutyatulajdonosok következzenek a halállistán. A rendőrség eleinte tehetetlen volt, csak a területet tudták behatárolni, ahol az incidensek történtek. A fordulatot az hozta, hogy felkészítették a kutyasétáltatókat, hasonló esetben ne nyúljanak a tetemhez,, hívják ki a helyszínelőket. Két esetben is sikerült visszametszeni a sérülés irányát, végül kétséget kizáróan megállapították, hogy a veszélyforrás Kovács Géza oktató ablakára mutat. Házkutatást rendeltek el nála, és szakembereket is bevetettek, így sikerült kiszűrni azt a berendezést, ami okozhatott ilyen sérülést. A próbák igazolták a nyomozókat, a szakemberek rájöttek, hogy egyfajta újszerű lézerfegyverre bukkantak. A népharag elől előzetes letartóztatásba helyezték, és törték a fejüket az okosok, hogy milyen vádpont alapján ítélhetnék végleges börtönre. Egy kutya megölése ugyanis a törvények szerint csak akkor büntethető, ha a kínzás is megvalósul. Az esetek többségében a halál azonnali volt, nem értékelhették kínzásnak. Végül abból indultak ki, hogy tette elkövetésekor embertársait is veszélyeztette, hiszen egy célzási pontatlanság esetén akár a kutya gazdája is megsérülhetett volna. Elítélték hát közveszély okozásáért, három évet sóztak a nyakába.

A szegedi börtönbe került, ahol pontosan egy napig tartották fogva, másnap egy hatalmas fekete limuzin érkezett, és hozott egy öltönyös férfit, akinél mindenféle hivatalos papír volt a legfelsőbb körökből, és teljhatalommal ruházták fel. Ő átvette a rabot, és ismeretlen helyre szállította. Az a hír járja, hogy egy katonai bázisra vitték, és megbízták fegyvere specifikus fejlesztésével, egy olyan eszközzé kellett fejlesztenie, amivel már emberekre is lehet vadászni, szigorúan humánus módszerrel.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155830