Ophelia pillanat

Kibomló hajjal fekszem egy réten,
Ophélia – pillanat:
tegnap jó szelem voltál,
ma csend vagy,
köd vagy,
semmi vagy!
A folyó erőtlen messze.

Mécsvilágló álmaink
szemétre dobva,
használt óvszer
és szakadt
játékmackó közt várják,
míg kiguberálja valami
szerelmet böfögő párocska.

Nézik, mint filmet a moziban.
A lány szipog, a fiú meg csak arra gondol
milyen lesz kigombolt gatyával végigzuhanni
a padlón,
és magáévá tenni a szomorúságot.