qqcska: Káosz (vers)
Megjelent:
Témakör: Somolygó



Káosz

A világ végén, a semmi szélén félig kiszáradt bányató
Partjára érve vizébe szürcsöl egy patkolatlan bányaló.
Eszi vagy issza - eldönthetetlen, víz alig,
tömény békanyál.
Kisdolga akad, - megfűszerezi. Így is ízlik, hisz ég a nyár.

A semmi széli lápvidék partján, dőlésre készen vén tanya.
Lakója indul épp bevetésre, egy riasztóan rút banya.
Hónapos szennyes a hóna alatt, a tóhoz készül mosásra.
Ha véghezviszi, a tömény retek beledúsul a mocsárba.

Dolgait tevő vén bányamén - leér mellé a bányarém.
Távolságuk megfelezendő - a trutymó szélén áll egy gém.
Megnézik egymást, s végzik a dolguk, ki hangosan, ki csendesen.
Egyik lefetyel, másik mosni kezd, egy fél lábon áll feszesen.

Merül a ruha, megemelkedik a rémes banya tompora,
Jobban megnézve bízvást lehetne a vén bányaló rokona.
A sulykolástól bányalég feszül. Nem illene, de illana.
A biztosíték kimegy a lónál, megbokrosítja illata.

Felágaskodik, akkorát horkant, hogy a rút banya riadva,
Egyensúlyt vesztve előrebillen. Fejjel esik az iszapba.
Megnyugszik a ló, mosolyog a gém, kapálódzik a bányarém.
Siessünk gyorsan segítségére, hogy jól végződjön a mesém.

Kanalas pajtás mögé tipegve barátságosan megcsípi.
Heves fájdalom-rugó-erő a banyát lóhátra repíti.
Libbentve szárnyát sártól csöpögve a rémség vállán ül a gém.
Pocsolya-fehér tundra-alsóval fején vágtat a bányamén.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155645