Találkozás

Találkoztam, egy régi szerelemmel,
ó mily döbbenet,
annyi év után
álltam csak sután,
az utcán szemtől-szemben veled.
Múltak a percek, s a képzelet
mely éveken át festett
oly csalóka képeket át futott
velem éveket, s mily más
a valóság, megmutatta
most nekem, hiábavalóságát,
az át sírt éjszakák, gyötrő
álmok, vágyak hiábavalóságának.
Csak álltam sután az utcán,
mit is mondhatnék mi nem hatna
bután? A szó erre kevés, minden
oly más mint az emlék, melyet
meg szépített a távollét.
Szemed, a szád, egy fényből
kilépett valóssággá vált kép
de semmi sem az mint rég.
Idegen, oly idegen álltál előttem
hirtelen, s elmúlt a varázs,
a dédelgetett álom szerte foszlott
messze szállt.
Itt álltunk annyi át sírt év után,
némán és sután, majd zavartan
köszöntünk, s elsietünk,
ki-ki a maga útján.