Ne hagyj el!
Látod, az élet kiszámíthatatlan.
Tegnap még mellettem voltál, féltőn
óvtalak, s kérdőn néztem rád.
Baj van, olyan furcsán csillognak
mindig fénylő szemeid.
Nincs semmi, s átöleltél.
Többé nem láttalak,
hisz szirénázó mentő
választott el bennünket.
Hirtelen összeomoltam.
Most kőkemény lett az életem édes-
anyám, nélküled, könyörgöm
még nem mehetsz el,
szükségem van rád!
Ha kell, az ég kékjébe kiáltom,
hogy maradj velem kérlek!
S talán egyszer még a napot is
gyönyörűnek látom veled.
Megjegyzés: 2003. október 8.