efmint: Szabadság/ Lecke (házi pályázat/ próza, novella)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Szabadság/ Lecke

Drágám, mielőtt belemerülnél az olvasásba, egy utolsó gesztussal még megajándékozlak: amit kapsz, az egy figyelmeztetés az írásról, mert kimért, arrogáns, nagyképű és érzéketlen lesz, amit olvasni fogsz. De tudd, hogy innentől a te kezedben van a döntés, hogy tovább mész-e, és ha igen, vállalnod kell érte a felelősséget, engem nem hibáztathatsz.

Azt is tudnod kell, hogy nem tartalak túl sokra, annyira sem, hogy betartsam a szabályokat, amiket közösen hoztunk. Látod, ilyen gyors ritmusban kaptad meg az első leckét a szabadságról.
A szabadságról, ami nem létezik, pont olyan illúzió, mint sok más érték, amit azért hoztunk létre, hogy könnyen tudjuk irányítani egymást. Tudod miért? Persze, hogy nem tudod. Azért, mert vannak, akik a világot egy agárversenynek látják, amelyre VIP jegyünk van, és ugye tudod drágám, hogy csak egy vagy a versenyző kis kutyusok közül. Még csak nem is igazi a csali, ami után olyan sebességgel rohansz, hogy szinte felszakadnak az izmaid és vadul tepersz le mindenkit, aki az utadba áll. Az sem tűnik fel a nagy rohanásban, hogy a csali folyton változik: eszmék, divatok, hamis próféták, próféták, tök mindegy, a lényeg, hogy úgy mész utánuk, mint egy idomított kis majom, aki annyira vágyik már rá, hogy végre egy jópofa cirkusz befogadja és színpadra állítsa, hogy majd sokan tapsolják, ahogy banánt eszik. A kis majomagyadban pedig ott motoszkál, hogy egyszer, majd egyszer, ha már nagyon sokan megtapsoltak és nagyon sok banánt kiszartál, majd te leszel a cirkuszigazgató. Soha nem leszel az, vagy ha az leszel, mire oda jutsz, már csak siralomház lesz az álmod, amibe bezártad magad.

Ugye most azt érzed, hogy nincs igazam, hogy te majd jobban tudod és különb vagy ennél? Te különb vagy, ugye ezt érzed? Isten különleges kis teremtménye, akit kiválasztottak a tisztán látásra, a szabadságra, hogy te vagy Isten legkisebb gyermeke, akinél már mindent tud a nevelésről és csak gyönyörködik benne és mindent megenged. Ugye levetkőzted már az átlagpolgárok béklyóit, ismered a politikai és a spirituális igazságokat, jobban mint a szürkék? Ha így van, akkor megkaptad a második leckét, mert jobban sarokba vagy szorítva, mint azok, akiket te szürkének látsz. Rabja vagy egy olyan ideának, amit csak a legelvakultabbak kapnak meg gumicsontnak Istentől, hogy rágják, amíg bele nem öregszenek annyira, hogy gyűlöljék azokat, akik még tiszta lappal kezdenek. Te vagy drágám az az elbaszott nyugdíjas a trolibuszon, aki rohan az üres helyért, és közben azt gondolja, bezzeg az én időmben. Nem szabad vagy, hanem szánalmas, sőt sajnálni való. Anyuci elfelejtett kis kiábrándulása. Ezt írd fel a homlokodra, mikor tükörbe nézel, hogy mindig lásd a helyed!
Mit szeretnél még hallani a szabadságról? Szeretnél a nyáltengerentúlra repülni innen és túl? Pátosszal teli virágszirmokat akarsz leszakajtani a szabadság virágjáról? Fel akarod vele díszíteni a hajadat és úgy akarsz vonaglani, mint egy agyonbaszott hippi, aki Woodstockba képzeli magát?
Azt a virágot már lepisálták drágám sörrel kevert vizelettel. Azt gondolod, hogy a drogok az alkohol meg a művészet valami nagy szabadság? Az alkotással majd felérsz Istenhez és teremtesz valamit, ami szent? Vagy ha baszol egy jót és lesz egy kis saját felhúzható képmásod, akit úgy nevezel el majd, ahogy akarsz? Szabadságból elvárod majd tőle, hogy az legyen, aki te nem lehettél? És ezt még megspékeled azzal, hogy szabadság helyett önzetlen szeretetnek nevezed el ezt a szokást? Aki pedig megszólítja ezt az anomáliát, kikiáltod Sátánnak? Ez a harmadik és utolsó leckém neked, hogy te vagy a Sátán, te vagy a hamis Krisztus, te vagy az önzetlenség mögé bújó önimádat. Egy esélyt kaptál a szabadságra és pontosan ezért csak is egyet, hogy ha elég bátor vagy megválaszthatod, hogy hogyan, mikor, és hol halj meg. Ez az egy igazi döntés, amit a kezedbe kaptál. Éljél vele jól, vagy találd meg a kiskaput, és menekülj el a halál elől, ami ott van elrejtve a sorok között!

Azt mondom neked, felejtsd el a szabadságot, felejts el mindent, csak a rabságnak élj! Legyél az önzetlenség rabszolgája, és csak egy dologról beszélj, arról, hogy nem akarsz mással olyat tenni, amit nem szeretnél, hogy veled tegyék! Sose bocsásd meg magadnak, ha elárulsz valakit! A célod soha nem szentesítheti az eszközt! Nem lehet példaképed és nem hallgathatsz senkire, csak arra a lelkiismeretre, amit Istentől kaptál! Ha önként vállalod a rabszolgaságot, akkor majd szabad leszel!

A nagy őszszakállú ember felállt az aranytrónusról, ami tulajdonképpen olyan volt, mint egy rendezői szék, a hátuljára oda volt írva a neve is, amit soha senki nem tudott elolvasni.
Szóval mindenki csak azt gondolta róla, hogy Ő van, aki van. Odalépett a papírhoz és csak annyit írt rá, hogy ISMÉTLÉS, nagy, szép, nyomtatott betűkkel. Gyűlöltem, ami utána jött. Megint végig az alagúton, valami nyálkás trutymós szarban, aztán levegő után kapkodás. Sírok, mert valaki rácsapott a hurka kis seggemre, újra itt vagyok a szarban és nem emlékszem, mit basztam el...



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155427