Fehér Csaba: Csillagtalan (vers)
Megjelent:
Témakör: Megemlékezés



Csillagtalan

A Várban ültünk, a Bástya tövében,
kerestük égre meredten: "Nézd csak, ott! "
– mutatta apám kérges kezével
a derengő Esthajnalcsillagot.

Egyszer felmentünk Csillebércre is.
"Itt jó, mert kisebb a fényszennyezés.
Az ott az Orion, az meg a Nagy Medve… "
Csoda a csodában, nem is kevés.

A Duna halkan horkolt, sokezer
apró sárga mécsest tükrözve mutatott,
s a túlpartról figyeltük, ahogy egy klubban
ráadásként játsszák a Zöld Csillagot.

Az éjféli gyors már csak minket várt,
lesz időnk bőven, míg az Alföldre ér,
könyököltünk a nyári ablakban,
és sokáig követett a Göncölszekér.

Sűrű a csönd, ami betakar most.
Fénytelenül, bibliafeketén.
Egyedül járom a régi helyeket,
apám meg ott ül az ég peremén.

Felhők úsznak el az éj sötét vizén,
itt az út előttem, és én is itt vagyok.
Csillagtalan égben álmodik a város,
nem látom, de hiszem: mind-mind ott ragyog.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155193