nagyvendel: Tűnődéseim okán (vers)
Megjelent:
Témakör: Sajgó lélek



Tűnődéseim okán

Hosszú szőke hajam
vállamig leért,
idő viharában
kihullott már rég.
csábos szemem kékje
megfakult elébb,
nem tükrözik benne
a tenger és az ég.
a torony óráját
csak füleim hallják.
izmos ifjú testem
száz kilóra vált,
cirkusz kerítése
fogamra mutált.
ha eljön a múzsa
homlokomra száll
megcsókol a mázsa,
mondván talán.
frissen húzott
napsütötte
ropogós párnával
vár az ágy,
csak az álom nem jön
hiába a fáradtságom.
elhessegeti némi
kínzó gondolatvilágom,
mely homokóra testemet
derékban elköti,
kuglibábként dőlve
zörögve fellöki,
akár a kugligolyó.
elmúlik minden
ahogy a délibáb,
forró lebegés után,
vagy a szivárvány,
ha az idő
futó záporra vált.
hol gémeskút rúdja
figyelmezteti a betyárt,
honnét várja a zsandárt.
kocsmáros lányának dolga volna ez,
ha vész van a gém
égfelé meredez.
kútágashoz húzza
rákötött kolonca,
ne lepje meg soha
vármegye bolondja.
s hogy ne gondolja bárki,
jó munkát és,
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni.
bent a kármentőnek
ablakát becsukod,
mamár pálinkádat
jobb lesz ha eldugod.
drága helyett az
olcsóbbat adod.
egy tecchalott,
s egy félig holt
arcát locsolod
a hideg vízzel
egy felmosó vödörből,
hisz tüzet oltani
jó a koszos vödör.
s talán már minden egyre megy,
hiszen röpke évszázadok óta
Földünket egy gyilkos
sáros hógolyónyi üstökös
végleg megcélozta.
nemsokára örökre kihalunk,
akár a dinosaurusok,
ha felrobbanunk.
nem biztos hogy minket visz el
egy másik vándorló bolygóra,
Noé űrhajója,
amelyik már egy
csillagközi űrutazásra vár
a féreglyukaknál.
biztosan nem énreám.




Megjegyzés: Hangulati vers
2017. július 26.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/154640