Gramofon
Kopott lécek, korhadt oszlopok,
a szél közöttük ki-be támolyog.
Kintrekedt az idő, kívül a falakon
porosan árvul egy ócska gramofon.
A dallam, már szabadon szárnyal
a kékbe, s táncra perdülve épp valahol,
nevetve szökik egy fénysugárral.
Felszabadít minden régi emléket a látvány,
s az itt lakókat is, mintha újra látnám.
Ülnek egymással szemben, szemükben fiatalos a mosoly,
arcukon simulnak a ráncok.
A gramofon halkan egy filmslágert énekel.
Várom, hogy elkezdjék már azt a táncot,
és együt keringőzzenek végre-az égbe fel...