Elizabethsuzanne: Akaratlanul (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Akaratlanul

Megálltam, mintha minden ragyogó szépség hozzám szólt volna,
bíborvörösben fürdőzött az égalja.
Akaratlan felsikoltottam- merengve néztem a csodát,
az ecset lágyan, megkapóan árnyalta.

Eszembe jutott az a réges- régi örömteljes tavasz,
a múlt, a szép álmok, a vágyak, a remény.
Irigyeltem a boldog nyugalmat, rigó is dalra zendült,
olyan volt minden, mint egy álomköltemény.

Akaratlanul előtört, felszakadt záporozó könnyem,
csak hullt, mintha dézsából öntötték volna.
Hirtelen szívemből kiröppent egy szelíd, hófehér galamb,
úgy tűnt, mintha széllel együtt dalolt volna.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/154274