Éjvacsora
Tintakék köpenyét szerényen teríti,
igazgatja szépen, mondja: feküdj reá -
jólesik az álom, máshol sem különbül,
a test és a lélek napnyugtával gyöngül.
Égi vendéglátóm, köszönöm figyelmed;
hálás vagyok neked ezért és mindenért -
csillagokat kínálsz fényes ezüst-tálból,
meg szellőfelfújtat, a langy nyár urától.
Fekszem hát e posztón, falom ételedet,
az utolsó morzsát imént csippentettem -
tényleg andalító, pillednek tagjaim...
lassan alszom is már asztalod romjain.
Megjegyzés: (2017. május)