Berettyó
Óh, hogy vonz ma is tisztazöld tavaszi pázsitod
öreg partodon
te büszkén hömpölygő keskenyvizű folyó,
emlékszel? egykor te neveltél,
s a nyári esőktől duzzadó arcodtól
a téli fagyig minden mozzanatod belém itatódott.
Az akácos mögött Adorjántól lánchidadon át
szülőföldemig sokszor kísértél el,
akkor még
a kopott malom mögött édesanyám is várt,
látod most,
hogy hajam is fehérben,
már minden fáj, mi egykoron öröm volt.