Gurma: Mesém (ez+az)
Megjelent:
Témakör: Misztikum



Mesém

Átvágtam keleten, a tövises bokrokon, vad óceánok tajtékján lovagoltam, a hideg mélység legmélyén, fénylettem. Felhőbárányok puha bundájába merítettem arcom, s hirtelen haragomban, elsötétült arccal villámokat szórtam a világra. A napok partjaira érkeztem, lemenő arcára néztem, s narancsvörös sóhaját figyeltem. Halk hangja szívemben visszhanggá válva született új életre. Most kígyótestű sárkányok földjén járok. Csábítva szisszennek, villás nyelvük buja táncot jár. Halált hoznak, lassú kínt, valóságnak tűnő álmot, egy soha nem volt világot. Pengém hideg fénnyel villan, s a hamis álom hirtelen elillan. Szívem lüktet, élni vágyik, napraforgóként sárgállik. Felizzik és táncra perdül, csak ne lenne ily egyedül! Újra úton, léptem koppan, visszhangjára kérdés csattan. –Hol jársz, hol a madár se jár? - Ki vagy Te? -Tudd, közel a határ! - E világnak vége lassan, ég és a föld összeroppan! - Lerakod, még amit hordasz, nem marad már benned torlasz. –Mi lesz veled akkor Vándor, egy másik világ érted lángol?? –Hogy lépsz át egy új világba, valóságból valóságba? Fülem hallja mi a kérdés, választ remél, nincs is kétség. Zárva marad ajkam pírja, nagyra nőtt a nyelvem súlya. Nincs mit mondjak, kedvem sincsen, szavak nélkül kell már élnem! Szívem beszél, dalol Érted, hogyha hallod, majd megérted! Baktatok csak, lépést lépve, feloldódó táj tükrébe. Megszűnt a táj, eltűnt tova, csak a hitem, ISTEN, HOVA??? Ez a kérdés se kap választ, így is kaptam oly sok támaszt. Ez a dolgom, nincs mit kérni, lábam a másik után tenni, s csatáimat szívvel vívni. Elmúlok már én is halkan, megszűnök a hangzavarban. Vedd az éltem, visszaadtam, vágyaimat nem uraltam. Vigyél csak Te, eléd állok, erős karjaidra vágyok! Megtört testem, fáradt lelkem, utamon most eléd tettem. Tégy velem bíz, ami tetszik, s bár széttört szívem elfelejtik, óvó gonddal eltemetik. S kik tudják minek mi az ára, látják, szerelmemnek nincs hazája. Új szívet adj édes Uram! Talán folytathatom utam. Eljutok egy új világba, hol Neki sincs a szíve zárva! Rögtön megszűnik a kettő, Dicsőség Néked Teremtő!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/153840