Bodortz: Ötven év (töredék) (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Ötven év (töredék)

Ötven év... ötven sarokba szorított, vadul verdeső esztendő.
Az idő sok, avagy csekély…?
S ha a lélegzet csillapul, vajon mennyi a haladék?
Partra küszködvén kavicsos ágy kínál vánkost,
odafent az ég... tengerfény, csoda-kék.

Elmélkedésre való a pillanat, s a lét,
s mint pókhálón rezgő harmatcsepp
kristálya lehull, földet ér.
Tudatom mélyére bukom,
s immár tisztán látom... a kendőzetlen valóságot.
Véres csodák, színtelen napok lázálma kavarog,
Kényszer- elvek, heves viták, tények sziklakeménysége.
Végszó nélküli monológ.

Dobhártyán dübörög a különcök számkivetettsége,
vérrel, verítékkel szült izzó szó,
csupán időfecsérlés az IGAZ keresése...?
Hosszú, hiábavaló hajsza a leteríthetetlen vad után.
- Ma már tudom - soha nem lehet enyém...
Hiába keresem nyomát, csepp vér
nem jelez, elnyeli bűzös ingovány,
ág csapkodja arcom, hitvány maró csalán.

Vége! Vesztett a TAN!
Tán az a kicsiny tett, mely csendes vízzé lett,
elkerülte messze a rideg fagy, sosem vált
bilincs jéggé, a lélek ott szomjat oltani jár...
Meglehet, ennyi a fizetség csupán?
Komor, néma a csend… csak a holló kiált!!
Haladék... mindig csak haladék.

Átnéztem a FALON... nincs ott semmi fény,
félelem nem taszított, csak a gyáva remél
a kushadástól múló hasznot, pénzt! Miért?

Vissza… gonosz az őrlődés, s lám
akár a malomkövek között a csikorgó kavicsbáb,
kiköpött a GÉP, s unottan forog tovább.
… immár félúton vagyok.
Agyagba gyúrt komor sorsok,
egy kósza dal, indulat-mondatok,
kusza betűk szaporodó sora,
tiszta hó szirom a papírképek csendjébe zárt bizonyság:
Igát teremt magának a világ,
hol részegen bolyongók közt, józan a bolond.
Ugyan lehetne jobb… valahol...?

Borostyánba zártan, talán egyszer elmondható.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/153685