hordalak

mikor végre síkabb
partra ér
az érzés könnyedebb
sötét szobában lebeg
egy ék
Te
ki súlyodtól nemesedsz
meglehet
meg lehet lenni nélküled
mégis úgy hordalak
mint fájást a szívben
megszokom
kedvelem
tán
észre sem veszem