Szülőföldemhez
visszaálmodom magam a nyárba
itt fázom
szomorít a fenyők némasága
ott a nyárfák hangja is más
a hegykaréj csipkéi szépek
a bakonyi legény is enyém lett
de nem vágyom már
csak a régit
a folyók és árterek csendjét
ahol tavaszra várnak a füzek
tudják
mindig visszamegy vén medrébe
a jó Duna
mennék én is amíg lehet
hisz' ahányszor cserélte vízét a tél
és beszórta Nappal a nyár
csak gyűlt a könnyem és okom
de lassan elvégzem feladatom
és kedves földemhez
visszatérek