egy ibolya illatán
egy ibolya illatán éreztem ahogy visszatért belém a vágy,
csípős áramütésként ébresztett
s figyelni kezdtem milyen lett azóta a gyermek
ki anyjának hálás és bűnbánó gesztussal
szedett egy csokorra valót
meztelen láb tapicskolt a fűben
régen történt...
most beburkol a nap melege
újra érzem
csak éppen
sorvadó szívemben nem nőtt még virág
kicsit mindig meghalok
fagyos, sötét éjszakák nyomtak össze
zsigereimben kővé dermedt súlyomtól
tavaszra sóhajaim tettek könnyebbé
most megint újjáéledek