Szabadon szárnyalni
Fogd meg két kezem,
És szárnyalj velem
Át folyókon, s kéklő tengereken.
Hegyek fölött, szikrázó napsütésben,
Utat mutat a végtelen.
Az ég tetején, kicsiny felhők
Mint apró fehér bárányok,
Közéjük suhanni, beléjük bújni
Megpihenni vágyok.
De nem! Fogd meg két kezem
S szárnyaljunk tovább,
Hiszen vár ránk a végtelen,
S még várnak ránk csodák.