Emőke: Búcsu (vers)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Búcsu

Én voltam néki,
A legdrágább kincse
A betegség a testét,
Hamar sírba vitte.

A lelke szabad lett,
De itt van még velem
Fájdalmas a tudat,
Ennyi maradt nekem.

Hiányzik nagyon,
Simogató keze
A három kis szócska,
Gyere lányom! Gyere!

Felszáll a sóhajom,
Még a földtől túl is
Megsíratta őt még,
Odafönn az ég is.

Szeretném most is,
Magam mellett tudni
Virágot ezrével,
Lába elé szórni.

Simogatnám haját,
S csókollnám kezét
Bánatát törölném,
Ne könnyezze szemét.

Vigyáznám álmát,
Mint ő tette velem
Legdrágább kincsem,
Ő lenne nekem.

Ápolnám, vigyáznám
Minden egyes léptét,
Csak ne lelkemben kelljen,
Őriznem a képét.

Mondanám néki
Drága édesanyám!
Nincs már kinek szólni,
Néma lett a szám.

Kedves kis emlékek,
Mik szívemben élnek
Nap mint nap nekem,
Mindig előtörnek.

Látom még most is,
Reszkető kezét
Fájdalomtól megtört,
Drága két szemét.

Törődött teste,
A földben pihen
Elment ő tőlem,
Elvette az Isten.

Elment már tőlem,
A drága jó lélek
Istentől most már,
Csak egy dolgot kérek.

Őrizzen meg engem,
A lelkében mindig,
Szeretetem övé,
Még a síron túl is.


Megjegyzés: Édesanyám emlékére



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/153064