Szédület

Mint a kolompot,
rázza a lombot,
játszik a szél és
reszket az ág.
Bált ad a mámor,
zúgnak a vágytól
alkonyi fák.

Szédül a kék hold,
tátog az égbolt
kékre lemázolt
köd-teraszán.
És dohog egyre
önmaga enyhe
tériszonyán.

Táncra az árnyak
párba, ha állnak,
ébred az éjjel,
ránk hunyorog.
Közben a szélben
minden a vétlen
holdra morog.