Ugye megbocsátod Attila?

egyre egy hete merengek veled,
ezer esztendeje nyeltem tejed.
kezedben helyettem nedves teher
nyekergett nehezen felfele menet.

egyenes embernek nevelkedtem.
nehezteltem, zengve feleseltem:
tedd le keserves terhedet, s engem
melengess helyette kebleden!

de egyre ment, s teregetett csendben,
nem csevegett, s nem lesett engem.
pehely kelme lengett felette,
s becsesen felreppent kerengve.

nyekegnem nem lehet, elvesztettelek.
szememben fent lebegsz - s lelked ereje
terjed szerte, s nemes verejted fest
szeretetet, elevenre keltve fellegeket.