Cantus Stulti - Bolondok Éneke (Sapientiae - Bölcsességek )
... nem, nem!... Én különleges bolond vagyok!... nem féltékenykedem a többi bolondra, nem vagyok irigy rájuk egyáltalán... ráadásul elég nekem a magam bolondsága, mely hála Istennek egyre csak gyarapszik!... Hamarosan lepárolom és meglesz a párlat, az eszencia, az igazi varázslat!...
Két bolond beszélget, de az egyik bolondabb a másiknál:
"... ó bolond komám, igazán nem kell aggódnod az Én bolondságom miatt, mert erős pajzs az és szilaj dárda az ellenségre! De nem így ám a tied!... ".
Egy bolond eső után kimegy és fel akarja gyújtani a szomszéd szénaboglyáját, kire nagyon haragszik...
épp arra jár a bölcs és ráköszön: "Adjon isten, hát csak nem tűt keres ama kazalban?!... Hagyja már, jöjjön és adok inkább magának egyet, olyant amilyet óhajt! Van nekem ám elég belőlük!... ". Erre a bolond: ''Az hogyne!... Nem hagyhatom itt ezt a kazalt, még a végén meggyullad!... ".
... nehéz a búzának mikor együtt kell élnie a gazzal aki lépten-nyomon körülötte ólálkodik, és erejét próbálja venni; ráadásul még ki sem tépethetik, mert akkor vele együtt a búza is kitépetne... de mikkor eljön az aratás ideje különválasztják őket: a búza és a gaz; külön edénybe mennek...
A dolgok Istentől elrendeltek, és ha ellenkezünk velük csak magunkat ássuk alá... ezert is jó, ha igyekszünk felismerni a dolgok mibenlétét...
Az élet egy csoda: Isten csodája, a te csodád és az enyém; élni és érezni kell!... nem érdemes sokat beszélni róla!...