Minden nap…

Vadvirágok ölelésében hajtom fejem pihenőre,
hol kék hol sárga a takaróm estére.
Varázslatos a könnyű csend,
itt ott egy két madár füttyent.
A nap már lassan le hunja óriás szemét.
Kacagva szaladnak az utolsó sugarak,
megállva: csillag robbanást idéznek elő
és a mának élve eltűnnek a holnapért.

Mert indul az új nap, remény telve kövéren,
szépségét ápolva fénylik szüntelen.
Nincs megállás nincs pihenő minden új nap,
hozhat egy varázslatos szebb jövőt.