Kérlek, bocssás meg!
Zöldellő dús fűszálak bólingatnak mellettem
a rét fölött hatalmas néma csend uralkodik.
Az égbolt tetején fehér felhők tovaröppenek
nincs visszaút, nincs ami megállíthatná őket.
Oly gyorsan, hirtelen múlik el mindaz ami szép
a ragyogásból nem marad csak a vak sötétség.
Hogyan tegyem jóvá ezer bűnöm sokaságát,
ha nincs kinek mondanom, sajnálom nagyon.
Megkövesedett szíve, melyben nevem nincs karcolva.
Lángol a lelke könnyű szabadságra vágyva.
Megadnám szabadságod megadnák mindent,
csak bocssás meg nekem, ne hagyj el engem.