Pandora: Mária Magdolna (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Mária Magdolna

Most egyedül könyörög magában,
sorvasztja a gond, a megtört magány,
lelkében őrzi a fájó homályt,
vigaszt nem lel a koldus-sarokban.

Ő már tudta mit más tudni nem mert,
terhe alatt a kín feszeng, hallgat,
erében a rádöbbenés ballag,
csoda fohászt mond, kérve az Istent.

Csokrot kötne, színes csipkecsokrot,
tarkát, pirosat, fehéret, sárgát,
de szeme előtt vérzik a jóság,
látja halni a szent rózsabokrot.

Cseppben a fény, s míg földre vág dörög,
vérezve vakon vérrózsa nyílik,
belé is hasít a tövis most míg
karmolják a piros rózsakörmök.

Felette a tompa esti ég-jel
hamvasztja álmát könnytől eredve,
dermedten feszül vassá meredve,
s jövőképe lassan benne ég el.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/152044