Vágyakozó
Akartál valaha fény lenni
s a napnak elszegődve csak
őt kísérgetni? Akartál valaha
sötétségként veszni el az
éjszakában, hogy minden éjjel
vigyázhasd álmában?
Akartál valaha gyenge
fuvallatként a hajába túrni,
vagy selymes
vízcseppekként az arcán
lecsordulni, simulni hozzá,
mint minden nap a ruha,
és minden nap rá várni,
mint szerető otthona?
S voltál már valaha bánatos
a széltől, mert tudtad ez köt össze,
miközben kit szeretsz, ott van
tőled messze?