halota: Boldog hazug… (vers)
Megjelent:
Témakör: Hit és vallás



Boldog hazug…

Boldog hazug

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.

Boldog hazug - értetlen szelleme
a meg nem fogant, ártatlan valóság;
pihen rajta a mindenség szeme,
bámulja őt, az öröklét lakósát.

Én nem leltem szívemben, sem az égben
s e halott fényű istentelenségben
szívdobogással ringatom magam,

kit más-gyötörte anyám azért vert meg,
mert sápadt kézzel loptam én, a gyermek,
jól tudva már, hogy minden odavan.


József Attila

Boldog hazug...
(Kölcsönkért sorok)

Boldog hazug, kinek van istene,
hiába a tudás, kiválóság,
hiába hiszed lesz elég fegyvere
eszednek, eláraszt az ostobaság.

Ki rettenetes, de maga a jóság,
szeme előtt maradsz mezítelen,
ha ő fölötted áll, a hatóság
égi tilalmát önként kell követned.

Kinek sebet kap reszkető keze,
az soha ne adja fel, kinek van
még e hazában dolga és helye,
annak, ki dolgozik csendben, halkan,

ha leszakítja a tilalmas rózsát,
akkor is legyen bűne elfödött,
igazi bűnösök vérét ne ontsák
a sok koldus szegénynek, ha küszködött.

Boldog hazug - értetlen szelleme
hiába kereng, maradtok ketten,
s a meg nem értés sűrű fellege
ott gomolyog már folyton feletted,

a meg nem fogant, ártatlan valóság
helyett zsákmányra éhes ólálkodik
körülötted, hidd el hamar, forróság
önt el, ha a hit benned él, dolgozik;

pihen rajta a mindenség szeme
azon, aki nem áll meg félúton,
akinek mindig helyén az esze.
S mikor üres pohárban aszúbor

bámulja őt, az öröklét lakósát,
és merengőn néz maga elé, harag
nélkül, vagy csak heverészik vánkosát
feje alá gyűrve, magányos marad.

Én nem leltem szívemben, sem az égben
hozzá hasonlót, ne légy hát ostobább
az ostobánál, ne a karosszékben
üldögélj egyedül, kell egy jó barát,

(s) e halott fényű istentelenségben
elmerülve nem juthatsz messzire.
Aki érti mit hoz a fenségben
a hit, az kap gyógyírt a sebeire;

szívdobogással ringatom magam,
hallgasd te is őt, figyelj, ne enged
hogy elcsábítsanak. Neked szól szavam,
- szívedben teszek vele végre rendet -,

kit más-gyötörte anyám azért vert meg,
hogy jobb legyek. Az évek elrepülnek
észrevétlen, s nincs már ki lefektet,
amikor minden napod örömünnep,

mert sápadt kézzel loptam én, a gyermek,
hibáztam sokszor, de kinek istene
van, hiheti részese a nagy tervnek,
s valami marad mélyen a testében,

jól tudva már, hogy minden odavan.
Vagy nincs más a porlóban? S hiába
küzdesz, s leszel jó? De ha nincs, ha van,
valamivé lenned kell a világban.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/151412