bArthAKata: Szereptelen' ül (vers)
Megjelent:
Témakör: Sajgó lélek



Szereptelen' ül

Távolból fakadó szürreális vágyak
gomolygó csillagfény-köddel
feléd gravitálnak.
Pokolbéli villám fényében izzó ajkad
mélyére sóhajként holló-árny száll,
kucorgó lelkem álmát ma benne hálom el,
magánya húz s zokogásba fullad a száj.
Szárnyam szegett, gúzsba kötött
szerelemtelen szűk szavad.

Fáj. —

Szél visz, magával ragad,
szó-kövekhez vágva görget, míg
az éj, csak rázza,
rázza kopogó,
istentelen könnyeit.

Néha felráz még a hulló szavak zokogása.
Tehetetlenségre kárhoztatsz.
Semmi másra.
Üres zsebemben motoz
szereptelen, lelkemig
meztelenül a vágy.
Feléd néz.
Rád, mint
távolodsz.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/151078