Az özönvíz magasztalása
Itt a falba tapadt álmok
lökdösik ki egyenként
a rozsdás szögeket,
szürke kabátszövetet akasztanak
a holnapra, s vérszegény halaikat
hamuval sózzák be.
Aztán jön az eső,
s az Özönvíz,
kiemeli a láthatatlant,
a poros világból kiemeli és
megmutatja, hogyan kell élni.
Párát eszünk, sírkővel takarózunk,
miközben miénk a nyár..
Az életfa hazudik.
A papírhajó-vadászok mondják mindig
az igazat. Mindig.