Milyen színe van a halálnak?

Mondd, milyen színe van a halálnak, a rideg csókjának?
Fekete, mint a sötét hideg éj, visító akár a háborgó szél.
Hideg, s szomorú feledésbe torkolló.
Bíborfényben pompázó, fényesen csillogó, halkan elandalító.

Mondd, milyen színe van a halálnak, a feledés dallamának?
Keserűen vontatott, vagy lágyan tovább suhanó.
S vajon mit fog érni az életed, mikor utolér a végzeted?
Mikor a szíved az utolsót lükteti éppen.
Mit fog érni a tudat, hogy neked most megáll a vonat?
Mit fogsz érezni odabenn, haragot, dühöt, vagy nyugalmat?
Mit érzel majd, hogyan élted az életed?
Mindent úgy tettél-e ahogy szeretted, hogy történjen?

Sírás és fájdalom, nevetés és kacagás, vajon melyik úton mész tovább?
Boldog embereknek jár csak igazi megnyugvás.
Mondd, milyen színe van a halálnak?
Tiszta akár a fehér hó, csillogó, akár a legfényesebb csillagok,
lágy, tiszta, csengő dallam, mely angyal ajkakról száll tovább,
lecsukva szemeidnek fátyolát.